2025/26 - A héten történt

A hét elég nagy része készülődéssel telt. Készültünk a vasárnapi gyülekezeti napra, illetve az azt követő vakációs gyermekbibliahétre. Külön köszönet aíí segítségért Kis Tímea Izabellának, aki rengeteget segített az előkészületekben; Jakab Dorkának és Rékának, akik segítettek a Kondrát Tibor által gyűjtött régi tárgyak kiállítását előkészíteni; Bíró Éva, Koruzsán Julianna, Szenes Erzsébet és Szőllősi Mária presbitereknek, akik szombaton kitakarították a templomot; illetve gyülekezetünk minden asszonytestvérének, akik finom sütiket és szendvicseket készítettek a vasárnapi eseményre.

Szombat délelőtt a keresztség sákramentumában részesült Lázár Dávid, Lázár Árpád és Varga Izabella gyermeke. Isten gazdag áldását kívánjuk Dávid és családja életére - Ő vigyázzon rájuk és segítse őket minden napon.

Vasárnap délelőtt az istentisztelet elmaradt, úgy, ahogy hirdettük - 10 órától egy áhítatot tartottunk, amelyen alapigeként a Lk 14:15-24 hangzott el.

Gyülekezeti napunk 15 órától kezdődött. Zömében régi jövevények voltunk jelen, de megtiszteltek bennünket többen is Kisbács római katolikus őslakosai közül is. Áhítattal kezdtünk, amelyen Dr. Horváth Levente, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára hirdette az igét Kol 3:3-4 alapján. Elmondta, hogy Jézus által Isten kész átírni az életünk forgatókönyvét, és arra bíztatott bennünket, hogy tekintsünk egymásra és a gyülekezetünkre úgy, mint szentek közösségére: meglátva egymásban a megváltott, Istentől szeretett embert, akit Isten üdvösségre választott el. A folytatásban a Kolozsvári Diakónia vezetője, Pattantyús Ágnes, és munkatársa Ferenczi Tünde mutatták be a kisbácsi idősgondolzó szolgálatot, majd rövid kávészünet következett. A szünetet követően Dr. Kiss Dénes szociológus előadását hallhattuk, aki arra mutatott rá, hogy hogyan alakul át a régi falusi közösség Kisbácshoz hasonló városmenti településeken annak hatására, hogy sokan beköltöznek - hangsúlyozta, hogy vannak dolgok, amelyek már nem fognak visszatérni: a közösség már nem lesz olyan mint régen. Az előadó beszélgetést kezdeményezett, amelyből egy konstruktív, jó vita kezdett kialakulni: de közben kiszaladtunk az időből, kellett maradnia egy félórának a kiállítás megnyitójára is. Talán érdemes lenne egy külön alkalmat ennek a vitának szentelni, amelynek akár a templomunk is a helyszíne lehetne... Miután megtekintettük a kiállítást, amelyen a tárgyak gyűjtője, Kondrát Tibor vezetett végig bennünket, a gyülekezeti nap záró istentiszteletére került sor, amelyen Tamás Ernő szucsági lelkipásztor hirdette az igét 1Jn 2:7 alapján. Elmondta, hogy ó és új nem szokott keveredni, de nem is ellentétei egymásnak - inkább összefüggnek, egymás folytatását képezik. A gyülekezeti nap mindkét igehirdetőjének a személye is üzenetértékű volt számunkra: Dr. Horváth Leventének a édesapja, Dr. Horváth Jenő vezetésével kezdődött az '50-es években a kisbácsi református misszió; Tamás Ernő pedig annak a Szucsági Református Egyházközségnek a lelkipásztora, amely a kisbácsi református közösség anyaegyházközsége volt évtizedeken keresztül, a '60-as évektől 1994-es önállósodásáig. Végül, ahányan maradtunk, egy kis szeretetvendégség keretében voltunk együtt, úgy beszélgettünk. Az eseményen készült képek itt találhatók: 2025. Gyülekezeti nap.