2024/26 - A héten történt

A héten, amely egyben a nyári nagyvakáció első hete volt, vakációs bibliahetet tartottunk. Ez egy különleges hét volt, mert a bibliahetes foglalkozásokat, amelyekre délutánonként, 14-19 óra között került sor, együtt tartottuk a szucsági vallásórásokkal - a csütörtöki alkalmat Szucságon, ott készült a csoportkép is. A bibliahét történetei visszakalauzoltak bennünket a Jézus-korabeli Jeruzsálembe - a virágvasárnapi történést, gyógyulásról szóló elbeszéléseket és a pünkösdkor történteket megismerve jobban megérthették a gyermekek milyen nagy dolgot tett értünk Isten Fia, Jézus Krisztus. A templomszentelés 30. évfordulójának az ünneplésére készülve beszélgettünk a gyermekekkel arról is, hogy hogyan alakult ki a kisbácsi református gyülekezet, hogyan támogatta éveken keresztül a szucsági közösség, amelynek szorványa, majd pedig leányegyházközsége volt, illetve hogyan vált olyan közösséggé, amely Isten kegyelméből a mostani (kedvező) körülmények között meg tud állni a saját lábán. Megpróbáltuk visszakalauzolni őket dédszüleik, nagyszüleik fiatalkorába, amikor a kisbácsi gyülekezset formálódott. A bibliahét napjain összesen 32 gyermek fordult meg, a legtöbben, 27-en szerdán voltunk. Hálás szívvel köszönjük Oláh Márta, Kis Tímea Izabella, László Margit, Tamás Ernő és Sógor Sámuel segítségét, szervezői munkáját - Szőllősi Juliana harangozónőnek pedig, hogy a bibliahét napjain velünk volt és segített.

A vasárnapi nyílt napra készülődve a héten többen is egyházközségünk presbiterei közül a parókia körüli tér előkészítésével foglalatoskodtak: Cotoi Vilmos virágládákat készített, virágokat ültetett, két nappal az esemény előtt füvet nyírt, öntözött; Koruzsán Julianna egykori harangozónőnk, presbiterünk jelenlegi harangozónk munkáját segítette. Szombaton Ballok János és Botha József a parókia udvarán levő mosdót újították fel; Istvánfi Károly és Császár Lajos a parókia előtti füves részt egy bordúrával elválasztotta a virágoktól (ezt régóta terveztük, így áttekinthetőbbé és szebbé vált az a rész is); míg Ballok János, Bakos Márton, Botha József és Kondrát Tibor, sátrakat és ernyőket állított fel, székeket és asztalokat hordott; Boros Pista István és Hatházi István az általuk hozott sátrat felállítva bevásárolni mentek; közben Koruzsán Julianna, Bíró Éva, Gáspár Klára, Szenes Erzsébet és Szőllősi Mária a hátsó teraszt rendezték, s elpakolták azokat a dolgokat amik nem voltak a helyükön. Szőllősi Julianna harangozónő közben a templom és a parókia belső tereit takarította. Köszönjük szépen a kölcsön kapott sátrakat, a hűtőt, és a vasárnapra hozott virágokat, a süteményeket amelyeket önkéntesen ajánlottak fel, az állófogadásra készített finomságokat, illetve az adományokat amelyekkel az esemény szervezéséhez járultak hozzá gyülekezetünk tagjai. Már amiatt áldásosnak mondható az esemény, hogy igazi csapatmunkaként jött létre, amelyre úgy gondoljuk Isten indította fel mindannyiunk szívét.

Nyílt napunk vasárnap 13 órától kezdődött. A nyító áhítaton Felházi Zoltán magyarvistai református lelkipásztor hirdette az igét - alapigeként a csodálatos halfogás történetét olvasta fel Lk 5:1-7-ből. Igehirdetése közben sokan gyülekezetünk régi tagjai közül kicsit úgy érezték mintha általa egykori lelkipásztoruk, Felházi Árpád lett volna jelen közöttünk. Igehirdetését Vincze László egyházmegyei gondnok köszöntése követte, majd Istvánfi Szabolcs Kisbács faluról szóló történeti felvezetőjét hallhattuk. Ezután Oláh József nyugalmazott lelkipásztor mesélt arról, hogyan lett a kisbácsi református közösségnek temploma és parókiája. Az ünnepeink lényegéhez tartozik, hogy miközben ünnepelünk újra és újra felidézünk számunkra meghatározó történéseket, amelyek részei kollektív emlékezetünknek. A szünet előtt néhány gondolatban felidéztük az egyházközség kezdeteit, az imaházas időket. A szünetet követően két beszámolóra került sor: Jakab Judit presbiter, az egyházközség pénzügyekkel foglalkozó bizottságának tagja beszámolt az elmúlt harminc év fontosabb fejlesztéseiről, anyagi természetű beruházásairól - majd az elmúlt három évtized fontosabb eseményeiről hallhattunk beszámolót. 

A nyílt napunkat záró ünnepi istentisztelet kórusunk énekével kezdődött, majd Nt. Lengyel István egyházmegyei főjegyző liturgiai bevezetőjét követően Ft. Kató Béla püspök úr igehirdetését hallhattuk. Alapigeként a 20. Zsoltár, illetve az 1Thessz 5:16-18 hangzott el. Püspök úr kiemelte, hogy lelki egészségünk szempontjából mennyire fontos a H vitamin, vagyis, hogy hálás szívvel éljük az életünket. Szembeállította egymással a rövid távon boldogító földi dolgokat és a hosszú távú boldogságot nyújtó lelkieket. Arra emlékeztetett minket, hogy közösségként is hálás szívvel kell együtt lennünk - s ha a hála és a keresztyéni öröm meglátszik rajtunk a templomon kívül is, az sok mai, kereső embert meg fog szólítani. 

Az igehirdetésre válaszolva Dumitru Boca helybeli ortodox lelkipásztor, püspöki vikárius a 133. Zsoltár szavaival köszöntötte az egybegyűlteket, kitérve a faluközösségünkben szépen megélt keresztyén egység fontosságára és áldásaira. Ünnepi istentiszteletünk végén egy pár ajándékot, figyelmességet adtunk át. Ilyés Rozália, helyben élő festőművész kérésünkre három festményt készített egyházközségünk templomáról, amiket adományként ajánlott fel - az egyiket Ft. Kató Béla püspök úrnak szántuk, a másodikat a Kolozsvári Református Egyházmegye képviseletében jelen levő Nt. Lengyel István főjegyző úr részére készíttettük, a harmadikkal pedig Oláh József nyugalmazott lelkipásztort ajándékoztuk meg. Az istentiszteleten jelenlevők egy könyvjelzőt kaptak ajándékba, amelyen a templom felszentelésekor elhangzott ige olvasható: íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be (...) tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. Jel 3:8.11

Az ünnepség állófogadással zárult, amelyet a parókia kertjében tartottunk. Az eseményen gyülekezetünk egyik fiatalja, Koszta Antónia fotózott - az általa készített fényképek a Nyílt nap 30. c. fotóalbumot megnyitva tekinthetők meg.